Életrajz
Christa Sommerer egy nemzetközileg elismert médiaművész, az interaktív művészet úttörője, kutatója. Az Egyesült Államokban és Japánban való tízéves munka, kutatás és tanítás után, 2004-ben egy francia médiaművésszel, Laurent Mignonneau-val együtt létrehozták az Interface Cultures tanszéket a linzi University of Art and Design egyetemen Ausztriában, ahol mindketten egyetemi tanárok. Sommerer ezen felül vendégtanár a dániai Aalborg University egyetemen és vendégelőadó Japánban a Tsukuba University Empowerment Informatics tanszékén, illetve Mignoneau-val vendégtanárok a párizsi Université Paris 8 egyetemen. Sommerer és Mignonneau körülbelül harminc interaktív munkát készítettek el együtt, amelyek nagyjából kétszázötven nemzetközi kiállításon lettek bemutatva. Számos díjjal tüntették ki őket: a BEEP Award díjjal a madridi ARCO Art Fairen 2016-ban, Kínában a 2012 Wu Guanzhong Art and Science Innovation Prize of the Ministry of Culture China elismerést nyerték el, a 2001-es World Technology Awardot Londonban, az 1995-ben Ovation Award of the Interactive Media Festival kitüntetését Los Angelesben; a Multi Media Award’95 díjat Japánban és 1994-ben a Golden Nica díját az Ars Electronicán.
Absztrakt
A médiaművészet archiválásának művészeti megközelítése
Most, hogy az elektronikus művészet történetének már több mint negyven éve eltelt, általános problémává vált a múzeumok és művészeti intézmények körében a médiaművészet megőrzésének kérdése. Történelmi jelentőségű művek tűnnek el mind a technikai, mind a szervezésbeli nehézségek miatt, amelyek fenntartásuk velejárói. Mindez olyan problémának tűnhet, amely kizárólag művészettörténészeket és gyűjteményi szakembereket foglalkoztat, ugyanakkor a probléma kezelése érdekében a művészeknek és a kreatív dolgozóknak is részt kell vállalniuk a gyakorlati megoldások és innovatív ötletek megvalósításában. Az elmúlás olyan toposz, amely évszázadok óta jelen van a művészettörténetben. A dadaistáktól kezdve a Gutai csoportig, a bécsi akcionistáktól az Arte Povera és a dekonstruktivista manifesztumokig, a mulandóság rengetek művészt inspirált. A médiaművészet rendkívül efemer jelenség, hiszen összetevői hatványozottan hajlamosak az elavulásra. Egy új impulzus a médiaművészet archiválási stratégiájában ugyanakkor azt mutatja, hogy nagy igény van az állandóságra és a műtárgyak restaurálására. Hogy a mulandó jelleget, romlást és archiválást kezelni tudjuk, létrehoztuk a Portrait on the Fly (Arckép légyen) című műtárgysorozatot. Egy kezdeményező hozzáállás részeként személyes művészeti archiválási stratégiát állítottunk fel, amely magában foglalja az élvonalbeli médiaművészek portréinak gyűjteményezését és megóvását. Az előadás során az elmúlt huszonöt év interaktív műalkotásainak különböző művészi és személyes restaurálási stratégiái körvonalazódnak ki.
