Életrajz
Patricia Falcao időalapú médiaművek restaurátora, videó- és fotórestaurátori előtanulmányokkal. 2008 óta dolgozik a Tate-ben.
Jelenleg az időalapú médiaalkotások gyűjteményezésén dolgozik a Tate-ben. Az értékes digitális műalkotás megőrzése érdekében együttműködik a múzeum kutatói és IT osztályával is a megfelelő stratégia és infrastrukturális háttér kidolgozása érdekében. Fő érdeklődési területe a kortárs művek digitális összetevőinek megőrzése.
Patricia a szoftveralapú művek körültekintő vizsgálatából szerezte MA diplomáját a berni University of the Arts egyetemen. Kutatását ezen a területen folytatja a PERICLES-szel, egy páneurópai programmal közösen, amelynek „célkitűzése, hogy biztosítsa a digitális tartalmak hozzáférhetőségét egy olyan környezetben, amely a folytonos változáson alapszik.”
Absztrakt
Mi hova kerül? Egy digitális gyűjtemény nehézségei és döntései
A Tate a millennium évében kezdett időalapú médiaművek kapcsán digitális tartalmakkal foglalkozni. Most, 2017-ben arra számítunk, hogy tíz éven belül az időalapú médiaművek mintegy 95 százaléka lesz digitális mesterhordozón. A digitalizált formátum előtérbe helyezésének kezdete a 2000-es évekre tehető, néhány alapvető körülménnyel: a fájlok felváltják a magnószalagot a videóalapú művek mesterhordozóiként; az igény, hogy szalagról fájlokba helyezzük át a gyűjteményben található alkotásokat; és végül a szoftveralapú művek gyűjteményezése. Hamar világossá vált, hogy az egyre csak gyarapodó digitális adathalmaz megőrzése érdekében a Tatenek nemcsak új infrastruktúra kiépítésére van szüksége, hanem más típusú képességekre a személyzet részéről, új szakemberekre és közös munkára. Az előadás fókuszában az újonnan megvalósuló infrastruktúra és eszközök állnak, illetve a Tate már meglévő munkamódszereinek adaptálása a digitális művekre. A szabályzatokban eszközölendő kulcsfontosságú döntések, a folyamat kihívásai kapnak hangsúlyt, mindezt a Tate intézményi kontextusába helyezve.
