Életrajz
Glenn Wharton a New York University múzeumi tanulmányok szakán vendégelőadó. 2007 és 2013 között a MoMA médiarestaurátor munkatársa, megalapította az időalapú médiarestaurátori programot videó-, performansz- és szoftveralapú gyűjtemények számára. A MoMA-ban többek között analóg gyűjtemények digitalizálását szolgáló programokat, egy digitális gyűjtemény kifejlesztését és média- és performanszalapú alkotások dokumentációs rendszerének kiépítését is kezdeményezte. 2006-ban megalapította a Voices in Contemporary Art nevű nonprofit szervezetet, amely a kortárs művészet megőrzését hivatott szolgálni, művészekkel és szakmabeliekkel karöltve. Glenn legutóbbi publikációi a szellemi tulajdon, a szerzőiség és a kortárs művészet irányításában és bemutatásában rejlő autentikusság témaköreit érintő kortárs vitákkal foglalkozna. Restaurátori doktori címét a University College London Archeológiai Intézetében, MA fokozatát pedig a Buffalo State University of New York restaurátori programjában szerezte. Személyes honlap: http://glennwharton.net/
Absztrakt
Médiamegőrzés dokumentálása: új irányzatok és közösségi hozzáférés
A médiarestaurátorok a kutatásaikból és a beavatkozásaikból széleskörű dokumentációt alkotnak. A hagyományos képekhez, kezelési jelentésekhez és elemző adatokhoz audiovizuális felvételeket, művészekhez intézett kérdéssorokat, a művészekkel készített interjúk felvételeit, installálási útmutatókat, ismétlési szakvéleményeket, és a művészekkel való közös munkájukról reflektált beszámolókat is készítenek. Ez a dokumentáció többszörös formátumban létezik, mint például szöveges dokumentumok, képek, zenei és videófájlok, illetve kutatási adatok képi megjelenítései. A múzeumok hagyományos gyűjteményeinek irányítási rendszerei fejlődés alatt állnak, hogy be tudják fogadni ezeket a széleskörű dokumentációkat. Új szoftverlehetőségek, mint például a wikik más, kevésbé hierarchikus rendszert nyújtanak az információ kezeléséhez. Az olyan új technológiák, mint az összekapcsolt adatok, segítik az intézmények közti gyűjteményi információmegosztást.
Az előadás a szerző médiarestaurátori munkája során keletkezett dokumentációt beszéli el. Bemutatja a dokumentációs hozzáférés és az irányítás új irányzatait. Metaadat követelmények, többféle fájlformátumhoz való hozzáférés, rendszernavigálás, érintkező felület tervezése – mind elősegítik a keresési funkciókat az információs rendszerekben és azok között. A közösségi médián keresztül crowdsourcing segítségével előállított dokumentáció lehetőséget biztosít arra, hogy az intézményi dokumentációt szakmai és szakmán kívüli résztvevőktől származó képekkel és egyéb információkkal gazdagítsuk. Az előadás bemutatja, mi a múzeum felelőssége és milyen új technológiák állnak rendelkezésre a gyűjteményi információk a szakmabeliekkel, a kutatókkal és a nagyközönséggel való megosztása terén. Az előadás a szerző wikialapú kutatásával zárul, amelynek célja, hogy segítse a művészek jövőbeli kiállításaira vonatkozó információ előállítását, illetve munkájuk megőrzését.
