Életrajz
Gema Grueso BA diplomáját képzőművészetből, MA diplomáját pedig kortárs művészet konzerválása és restaurálása témában szerezte. 2006-óta dolgozik a Heritage Restauration-nél, 2012-óta pedig kortárs művek megőrzésével foglalkozik, ahol több különböző fajta műalkotás kezelését végzi– festmények, szobrok, és az utóbbi pár évben audiovizuális és új média művekét. MA diplomáját egy átfogó felmérésből írta, ami az internet art 2012. évi kölcsönzésével, dokumentálásával, bemutatásával és megóvásával kapcsolatos problematikát vizsgálta. Azóta is fenntartja érdeklődését a különböző indítványozások és projektek iránt, melyek az új média alapú művészet megóvásáért és kezeléséért jönnek létre. 2015-ben belép a Reina Sofia Museum részeként szolgáló Presto Centrebe, ahol már 2013 óta dolgozott; először, mint tárgykonzervátor, később mint a részleg audiovizuális műveiért felelős munkatársa.
Absztrakt
Döntéshozatali keretek
A múzeumok, galériák és egyéb művészeti intézmények a médiaművészettel való munka során könyvtárakhoz és archívumokhoz fordultak tanácsért, mintáért. Tanultunk fájlformátumokról, a metaadat létrehozásáról és kezeléséről, bevitelről és tárhelyrendszerekről, tűzfalakról stb. Az időalapú médiaművek megóvásáért felelős restaurátorok megtanulták körültekintően dokumentálni minden aspektusát az ilyesfajta alkotásoknak, és a művészhez vagy a művész stúdiójához fordultak, hogy tanácsot kérjenek a műtárgy hosszútávú megóvása érdekében. Számos nemzetközi projekt, szimpózium, konferencia, workshop, eszköz, szabvány az eredménye a máig zajló kutatásnak és kísérletezésnek. Miért küzdünk még mindig az ilyen műtárgyak megóvásával? Megvan hozzá az információnk, az eszközeink, még talán a technológiánk is, illetve el tudjuk érni a művészeket is, hogy feltegyük kérdéseinket… Mi hiányzik ebből a történetből? A konzerválás szemszögéből nézve a legnehezebb feladat a média műtárgyak megóvásában a döntés meghozásának a folyamata. Ez egy lassú és bonyolult ösvény a sok paramé- ter miatt, amelyeket mind figyelembe kell venni. A jó hír, hogy ez a folyamat semmi újat nem hoz a konzerválás területén; úgy tűnik, hogy a technológia az, amely nagyon különbözővé teszi, de ez így nem teljesen igaz. Mindemellett a restaurátorok nincsenek teljesen egyedül: a művész a mi oldalunkon áll és a kurátor is érdekelt a konzerválás bizonyos aspektusaiban. Tehát ez a döntéshozás minimum három tényezős, de én egy negyedik szereplőt is ajánlanék: a látogatót. Mert ahogy Pip Laurenson pár hónapja egy, az Institute of Fina Artsban tartott előadásában kijelentette: nekünk restaurátoroknak is figyelembe kell vennünk a jelent, amely a média alapú műtárgyakkal való munka során a műtárgy megtapasztalását jelenti. A munkánk során ennek a négy tényezőnek a szükségességét kell megvizsgálnunk, és közöttük a médiaművészeti alkotások tartós jövője érdekében kell súlyoznunk.
