Életrajz
Gaby Wijers 2013. január eleje óta a LIMA igazgatója. Korábban a NIMk (Netherlands Media Art Institute) gyűjteményi, megőrzési és kutatási koordinátora volt. Könyvtárosi, színházi és informatikusi háttérrel rendelkezik. Különféle holland és nemzetközi projektekben vett részt, amelyek a médiaművészet dokumentálásával és megőrzésével foglalkoztak, többek között: Inside Installations, 404 object not found, GAMA, Inside Movement Knowledge, Obsolete Equipment, Digitising Contemporary Art. Tagja a Foundation for the Preservation of Contemporary Art alapítványnak és a GAMA szervezetnek.
Absztrakt
Hogyan lehet digitális műveket fenntartani, kezelni, bemutatni?
A médiaalapú művészet gyűjtése, reprezentálása és megóvása mindig új kérdéseket és kihívásokat állít. A művek technológiai környezetüktől függnek, amely folytonosan változik. Elavulttá válik a felszereltség, a szoftvereket fejlesztik. Mindehhez a művek vagy hozzáidomulnak, vagy elvesznek, és utóéletük emlékként vagy dokumentumként folytatódik. Manapság a legtöbb médiaalapú mű processzuális, múlékony, interaktív, multimédia-alapú és alapvetően kontextusfüggő. Elméleti szempontból a restaurátorok rá vannak kényszerítve, hogy „alaposan megismerjék a nem tárgyalapú információ felhasználásának a kontextusát, hogy biztosítani tudják a helyrehozatalhoz szükséges adatok megőrzését.”1
A holland múzeumok és más gyűjtemények fogékonyak az együttműködésekre a médiaművek hosszú távú megőrzése érdekében. Előadásában Gaby Wijers kitér ennek a kooperatív hozzáállásnak a fontosságára, illetve egy digitális műalkotáson keresztül bepillantást enged a LiMA-ban zajló munkálatokba. Esettanulmányok alapján bemutatja egy műalkotás útját a beszerzéstől, így a vonatkozó jegyzőkönyvektől és szerződésektől egészen az alkotás bemutatását megelőző dokumentáláság, a bemutatásáig és a megóvásáig. Ezt követi a digitális gyűjteménybe való beemelés, beleértve a biztonsági másolat készítését, az eredetvizsgálatot és a monitorozást. Mindezt, ha a jövőbeli bemutatás szükségessé teszi, az emuláció és az áthelyezés követi.
Ezeknek a kérdéseknek a középpontjában ugyanakkor a felgyorsult technológiai elavulásra, az anyagok elhasználódására, illetve a sokrétű installációs igényre adható technikai válaszok álltak. A felgyülemlett, különféle formájú anyag hosszú távú megőrzésének érdekében elengedhetetlen a tárgyon keresztül médium, illetve még inkább a hordozón keresztül az alkotó és a felhasználó alaposabb megismerése.
[1] Abby Smith, Preservation in the Future Tense, 1998: §6. In: http://www.clir.org/pubs/issues/issues03.html#preserve
